Tegyük tisztába: a meditáció nem káros. Időről időre jelennek meg olyan hírek, amelyek az árnyoldalakat ecsetelik, de megszámlálhatatlanul több olyan kutatás létezik, amely kifogástalan tudományos módszertannal a meditáció pozitív hatásaira hívja fel a figyelmet. Nem véletlen, hogy a kiemelkedően sikeres emberek nagy része meditál. A mi döntésünk, hogy a két oldal közül melyikre hallgatunk. Az kétségtelen, hogy – mint ahogy bármely más tevékenységnél – itt is van néhány tényező, amit érdemes szem előtt tartani.

Fontos a mérték

A meditáció, ha helyes technikával gyakoroljuk, rendkívül örömteli, élvezetes, szinte mámorító élményt ad. Amikor a gondolatok elcsendesednek, és beáll az a bizonyos belső csend, amit a szanszkrit irodalom „sat cit anandá”-nak nevez (a tiszta tudat boldogsága), az olyannyira megváltoztathatja az életünket, hogy egyre többet és többet akarunk belőle. Olyan ez, mintha egy végtelen boldogságforrást fedeznénk fel önmagunkban, és rájövünk, hogy nem függünk többé a külső körülményektől, mert ez a belső boldogság bármikor elérhető számunkra. Ez éppannyira felszabadító, mint amennyire veszélyes is lehet. Hiszen túlzásokba esni – miként semmi másban sem – ebben sem érdemes. A valóban működő meditációs technikáknak megvan ugyanis az a tulajdonsága, hogy erőteljes hatást fejtenek ki az idegrendszerre. Minél mélyebb csendállapotba tudunk lemerülni a meditációban, annál mélyebben gyökerező stresszek szabadulhatnak fel testi és lelki szinten is. Ez ideális esetben egy fokozatos folyamat, és olyan ütemben történik, amit fel tudunk dolgozni. Ha ennél gyorsabban akarunk „haladni”, akkor meglehet, többet ártunk vele, mint használunk. A csend és az aktivitás váltakozásának ugyanis megvan a maga nagyon fontos szerepe az életünkben. Így örüljünk, ha rátalálunk a működő meditációs technikára, de ne hagyjuk, hogy kihúzzon minket a valódi életünkből, esetlegesen eltávolítson minket az emberi kapcsolatainktól.

A meditáció „önzővé” tesz

Ha egy hozzánk közel álló ember elkezd spirituális gyakorlatokkal foglalkozni, érezhetjük azt, hogy eltávolodik tőlünk, főként saját magával foglalkozik, és külső szempontból nézve önzőbbé válik. Az is lehet, hogy így van – ám mi van akkor, ha ez csupán annak a jele, hogy elkezd jobban figyelni saját igényeire, és mások elvárásainak előtérbe helyezése helyett igyekszik inkább belső, ösztönös iránytűjére hallgatni? Nem mindannyian arra vágyunk, hogy legyen egy ilyen megbízható belső iránytűnk? Így érdemes türelmesnek lenni az „önmagukat” kereső emberekkel (és nekik is önmagukkal :), mert meglehet, hogy ideiglenesen elvesztik az egyensúlyt, és átbillennek egy olyan irányba, ami önzőnek, magánakvalónak hathat. De mindez lehet csupán az egyensúlykeresés része is. Mert ahhoz, hogy megtaláljuk az egyensúlyt önmagunk igényei és az elvárások, kötelességek tengerében, néha bizony hibáznunk is kell. Ezzel együtt itt is fontos, hogy az útkeresés részeként a lehető legkevesebb kárt okozzunk környezetünknek, és csak azokat a szálakat égessük fel, amelyek valóban nem a javunkra vagy környezetünk javára szolgálnak már.

Átmenetileg csökkenhet a szexuális vágy

Ha elkezdünk befelé figyelni, belső világunk annyira magával ragadhat, hogy időlegesen elveszíthetjük érdeklődésünket a külvilág felé, vagy olyan dolgok iránt, amik régebben jobban vonzottak. Ennek része lehet a csökkenő társasági igény, vagy akár a szexuális vágy átmeneti csökkenése is. Ha meditációval foglalkozunk, az a felső csakrákba irányítja az energiát. Így ha nem figyelünk az egyensúlyra, megtörténhet, hogy nem fogjuk annyira kívánni a szexet. Ilyenkor többféle módon is leföldelhetjük magunkat, azaz visszairányíthatjuk energiáinkat a „való világba”. Léteznek alsóbb csakrákra ható jógaászanák, de jól jöhet például a sport, a túrázás vagy valamilyen gyakorlatias hobbi, amit élvezettel csinálunk, és földdel, emberekkel kapcsolatos.