„Mert mindenki, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak” – mondja a Biblia (Lukács 11.10.), és így van ez a spirituális kereséssel is. Ha úgy döntünk, hogy elkezdünk keresni, a felszínnél kicsit mélyebbre ásni, és megpróbáljuk jobban megérteni a bennünk és környezetünkben zajló folyamatokat, elkezdenek ajtók kinyílni nekünk.

Elkezdenek olyan emberek feltűnni a környezetünkben, akik válaszokat adhatnak, és elkezdünk olyan könyvekre bukkanni, amelyek „véletlenül” hordoznak számunkra valamilyen megértést. Ha nem ijedünk meg, és tovább kutakodunk, rábukkanhatunk különféle tanítókra is, különféle technikákkal és módszerekkel.

Ez egy varázsos folyamat.

Mert – eltekintve a kuruzslóktól, akiket csak a gyakorlat segíthet felismerni és elkerülni –, ezek a módszerek mind-mind megmutatnak számunkra valamit. Mind hozzátehetnek egy kicsit ahhoz, hogy jobban rálássunk a világra és benne önmagunkra, és egy minőségibb, tartalmasabb életet élhessünk. Az önismeret fejlesztése, a meditáció, a testtudatosságot növelő technikák és egyéb gyógyító módszerek mind nagy lépést jelenthetnek egy jobb párkapcsolat és egy teljesebb élet kialakítása felé.

Egy dologra viszont érdemes vigyázni.

Éppen mivel ez egy varázsos folyamat, könnyen előfordulhat, hogy magába szippant a dolog, és időt-pénzt nem spórolva próbálunk száguldani a fejlődés útján. Belekapunk ebbe is, abba is, elkezdjük ezt a tanfolyamot, majd azt a kurzust, elkezdjük követni ezt a tanítót, miközben figyelünk a másikra is, aki pedig teljesen mást mond.
Lehet egy olyan tévképzetünk, hogy minél több mindent csinálunk egyszerre, annál gyorsabban fejlődünk. Minél több ponton kopogtatunk a megértés kapuján, az annál hamarabb megnyittatik nekünk.

Pedig a kevesebb több.

Hasonlít ez ahhoz, mint ha egy kertben egy kutat próbálnánk kiásni. Elkezdünk ásni egy ponton, majd úgy gondoljuk, nem, ez itt mégsem lesz jó, és átugrunk egy másik pontra. Majd egy harmadikra, és ott is ásni kezdünk. A végén az egész kert fel lesz ásva itt-ott, de kutunk, az nem lesz. Mert mélyre nem tudunk ásni.

Érdemes ezért választani, mert a több út csak gyengíti egymást ahelyett, hogy erősítené.

Hogy egy másik képpel éljünk: minden spirituális gyakorlat gyorsvonat lehet számunkra a fejlődés irányába – de érdemes választanunk a gyorsvonatok közül. Ha össze-vissza átszállunk az utunk során, sokkal lassabban érünk oda, mint ha egy jó vonatot kiválasztanánk.

És persze sosem tudhatjuk biztosan, hogy az adott vonat jó lesz-e számunkra. Az adott tanító, az adott gyakorlat, az adott módszer valóban oda vezet-e, ahová menni akarunk. Ehhez kell a bizalom. Bizalmat szavazni, menni vele, belelátni, megismerni a mélységeit – és ha nem jó, merni továbbállni. Átszállni. De addig – addig bizalmat szavazni. Kitartani. Gyakorolni. Hinni benne.

Mert valódi változást csak ez adhat.

És van még egy tényező. A lelkünk ritmusa. Ami lassabb, mint a tudatunké. Hiába akarunk mi gyorsan menni, a változásokat nem tudjuk beintegrálni, ha nem várjuk be a lelkünket is az út során.

Németh Ágnes Lilla