Szerető vagyok – mi az oka?

Szerető vagyok – mi az oka?

A szeretői viszonyt általában nem magunk választjuk, mégis sokszor „így alakul”. Mi a pszichológiai oka annak, hogy valaki szeretői státuszba kerül, akár ismétlődően is? A szülői minta és a felmenőinktől örökölt generációs okok is szerepet játszhatnak ebben.


Ha valaki újra és újra szeretői viszonyban találja magát, annak érdemes alaposan átvizsgálnia elsősorban a szülőkkel való kapcsolatát. Ilyenkor sok esetben fellelhető egy olyan kapcsolati vonal, amely nagyban hasonlít a szeretői mintázathoz – vagyis vágyom a másikra, vonzódom hozzá, mégsem lehetek vele. Csak akkor, amikor ő akarja.

A szeretői viszonyban ez legtöbbször rengeteg frusztrációt, tehetetlen dühöt, egyfajta értéktelenség érzést halmozhat fel, amely az idő múltával csak fokozódik. Eleinte örülök annak, hogy végre szeret valaki, végre újra van szenvedély az életemben, és a lopott csókok izgalma színesbe fonja a napjaimat. Idővel viszont felülkerekedik a fájdalom, hogy csak második vagyok, valami nincs rendben velem. Miért nem kellek igazán? Miért nem engem választ?

Ilyenkor a háttérben gyakran kirajzolódik egy olyan apa vagy anya, aki ritkán bukkan fel, mert elfoglalt, vagy esetleg külföldön dolgozik. Az is lehet, hogy a családban él ugyan, de érzelmileg bizonyul elérhetetlennek, és így a hozzá való kapcsolódás nem igazán tud létrejönni. Tudat alatt ilyenkor megteremthetünk egy olyan szituációt az életünkben, amikor újraéljük ezeket a nehéz érzéseket. Mindaddig, amíg fel nem dolgozzuk, és tudatosan másképp nem döntünk.

A tartósan szeretői viszonyban élőknél két fő tendenciát lehet észrevenni – hívja fel a figyelmet Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus. Ilyenkor meghúzódhat a háttérben, hogy a gyermeki lojalitás miatt nem történik meg teljes egészében a szülőről való leválás, és emiatt csak egy „fél” párkapcsolatra vagyunk képesek, ami felnőtt korban leginkább egy „se veled-se nélküled” kapcsolatban ölthet testet. Ilyenkor az ellenkező nemű (vagy ritkábban azonos nemű) szülő foglalja mellettünk a kapcsolati helyet, amit így már más nem tud betölteni.

Kép: Ava Sol – Unsplash

Másrészt gyakori az is, hogy a távol lévő szülőt a gyermek idealizálja, és éppen a várakozásban eltöltött idő miatt egy sokkal szebb és színesebb képet rajzol róla magában, mint a valóság.  Ez a gyermekkori idealizálás pedig tetten érhető a felnőttkori párkapcsolatban is, amikor hiába nem adja meg a kapcsolat a vágyott biztonságot, mégis meggyőzi magát az illető, hogy jó ez így. Lelke mélyén pedig úgy érzi, hogy nem érdemel ennél többet.

Örökölt sors

De ha valakiben a fentiek nem rezgetnek meg semmilyen szálat, akkor a szülői minta mellett érdemes még felderítenie a felmenőktől örökölt sorsmintázatokat is. Ahogy Orvos-Tóth Noémi pszichológus írja Örökölt Sors című könyvében: „Amikor elkezdjük kutatni párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább.”

A szeretői viszonyok esetében lehet gyanakodni például egy nagymamára vagy dédapára, aki félrelépett, esetleg titokban megszületett gyermeket is rejt a családi krónika. A titkok a generációs múltban óriási erővel bírnak: minél inkább hallgatnak valakiről vagy valamiről, az annál erőteljesebben képviselteti magát valamelyik ma élő családtag életében.

A szülői vagy transzgenerációs mintákra való rálátást nagyban segítheti valamilyen célzott terápia vagy a családállítás módszere, amelyen érdemes nemcsak egy-két alkalommal, hanem szisztematikusan, akár egy-két évig tartó önismereti folyamatként is részt venni. Ha valaki nem akarja elfogadni, hogy az élet rá szeretői lapot osztott, és évek óta csak vágyakozik a figyelem morzsákra a beteljesedés esélye nélkül, akkor érdemes addig kutatnia, amíg a jelenség egyéni gyökereire rá nem tud látni, és tudatos munkával fel nem oldja azokat.

Németh Lilla

Ha nekik bejött a Transzcendentális Meditáció, Te miért ne próbálnád meg?

Kutatások szerint a meditáció már sejt szinten képes csökkenteni a stresszt. Ha Te is meggyőződnél róla, ajánljuk figyelmedbe a Transzcendentális Meditációt. Meditálni könnyű, és mindenki számára hasznos! A következő tanfolyam időpontja: 2021. október 16-19.

Hasonló érdekes cikkek

Legfrissebb cikkek

Kiemelt videók