Száműzetésben szabadon – a Dalai Láma kalandokban bővelkedő élete

Száműzetésben szabadon – a Dalai Láma kalandokban bővelkedő élete
Tendzin Gyaco, a jelenlegi (14.) dalai láma

Akik találkoztak már vele, tudják: nevetése, derűje, karizmatikus jelenléte óriási erővel bír. Pedig az útja nem volt egyszerű: egy ország vezetőjeként kényszerült száműzetésbe, hogy azóta is így tartsa a lelket népében, és a világot járva békét hirdessen az emberek és kultúrák között.

Ismerd meg ennek a rendkívüli embernek a misztikumban bővelkedő életútját.

Képzeljünk el egy olyan országot Belső-Ázsia fennsíkján, amely átlagosan háromezer méter magasságban fekszik, és jókora hegyek választják el minden szomszédjától. Egy olyan országot, amely hétszer akkora területű, mint Franciaország, de csupán hatmillió ember lakja. Egy helyet, ahol az emberek hétköznapjait át-meg átszövik a különböző vallási rituálék, legendák és jóslatok.

Ez az ország Tibet, a dalai láma hazája. Tendzin Gyaco, a jelenlegi (14.) dalai láma ma már elmúlt nyolcvan éves, életéből azonban alig 25 évet töltött saját hazájában népének vallási és világi vezetőjeként. Miután 1959-ben a Kínai Néphadsereg leigázta Tibetet, a láma száműzetésbe kényszerült. Ma több százezer tibeti menekülttel együtt az indiai Dharamsalában él, és innen igyekszik továbbra is segíteni-támogatni népét.

Csodás jelek

Tendzin Gyaco egyszerű parasztcsaládba született 1935-ben Lhamo Tondhup néven, és mindössze kétéves volt, amikor az országot járó buddhista szerzetesek felismerték benne a 13. dalai láma utódját. A tibetiek ugyanis hiszik, hogy halála után minden dalai láma gyermekként újra testet ölt valahol az országban, csupán meg kell találniuk őt. A gyermek beazonosítását annak születésekor bekövetkező csodás jelek segítik.

Csodás jelekben pedig nem volt hiány a Lhamo Tondhup körül. A gyermekre éppen abban a tartományban és abban a „meghökkentő csatornázatú” házban bukkantak rá, amelynek képét az ország régense (átmeneti kormányzója) előzőleg megálmodta. A házba lépve a szerzetesi küldöttség vezetője nem fedte fel magát azonnal, hanem szolgának adva ki magát játszani kezdett a család legkisebb gyermekével, aki játék közben egyszer csak néven nevezte őt. Ezután már megkezdődhetett a hivatalos azonosítási procedúra: különböző használati tárgyakat tettek a gyermek elé, akinek ezek közül ki kellett választania azt, ami korábban az előző dalai láma tulajdona volt. A kisfiúnak két különböző rózsafüzér, sétabot és dob közül kellett választania anélkül, hogy tudná, miről is szól a „játék”. Döntése minden alkalommal helyesnek bizonyult.

Egyszerű kisfiúból dalai láma

A fiúcskát ezután rövidesen kikiáltották a 14. dalai lámának. A fővárosba vitték, fejét a hagyományoknak megfelelően leborotválták, és szerzetesi öltözéket adtak rá. (Ezt később csupán egyetlen egyszer vetette le, amikor 1959-ben a külföldi meneküléséhez álruhát öltött.) Ezzel az akkor még csupán négyéves vallási vezető megkezdte hosszan tartó tanulmányait, és komoly szabályok között zajló új életét. A reggel hat órai kelés után egy órás meditáció következett, majd délelőtti tanórák, ebéd előtt kötelező részvétel a kormány ülésein, rövid játék, végül újabb fejtágítás délután. Mindezt a 600 éves Potala Palota hideg-rideg falai között, ahol rendszeresen egerek dézsmálták a Buddha-szobrok elé kihelyezett adomány-ételeket.

El lehet képzelni, hogyan érezhette magát egy szegény parasztcsaládból származó kisgyerek, aki szüleitől elszakadva hirtelen egy ország elsőszámú méltóságaként találja magát. A fiatal láma mégsem volt magányos: önéletrajzában úgy emlékszik vissza, szerzetes-tanítói nagy szeretettel és körültekintéssel egyengették tanulmányait, a palota számos takarítójában pedig játékra mindig kapható barátokra talált. Eközben gyakran meglátogatták szülei is, akik – miután gyermeküket dalai lámává nyilvánították – a legmagasabb nemesi címhez és nem kis vagyonhoz jutottak.

A Potala Palota jelenlegi formáját a 14. században kapta

Megszállás alatt

Ezalatt Tibet a világtól elszigetelten, békében vészelte át a 2. világháborút. Ám rövidesen kiderült, annak következményei alól már nem vonhatja ki magát. A kínaiak terjeszkedési szándéka egyre nyilvánvalóbbá vált, mígnem 1950-ben – amikor az ország vezetője még csak 15 éves volt – 80 ezer kínai lépte át a tibeti határt. Az ország tehetetlen volt: a tibeti katonák száma alig haladta meg a 8500-at, és mindössze 200 géppuska állt rendelkezésükre. A csekély fegyverkezés oka valószínűleg a vallásban keresendő: a buddhisták hisznek a reinkarnációban, ezért alapvetően békeszeretőek, és szemükben a katonai szolgálat egyenlő a mészárossággal. A konfliktust megpróbálták diplomáciai úton rendezni, ám ezek a kísérletek kudarcot vallottak. A kínai katonák földeket koboztak el, adóterhekkel sújtották a lakosságot, és egyes források szerint a kínzások, kivégzések sem voltak ritkák.

Mindennek hatására 1959. március 10-én hatalmas tömeg gyűlt össze tüntetni a Potala előtt, segítséget remélve az ország vezetőjétől. A dalai láma keze viszont meg volt kötve, sőt tanácsadói az életét féltették. Ebben a szorongatott és feszültségteli helyzetben a kormány azt tanácsolta neki, ideiglenesen hagyja el az országot, hiszen a vallási vezető esetleges halála összeroppantaná a tibetieket. A fiatal dalai láma – mérlegelve az udvari jós helyeslését is – végül beleegyezett a távozásba. Úgy vélte, erről értesülve a tömeg feloszlik majd, így elkerülhető a vérontás, ő pedig ezalatt külföldön nemzetközi segítséget tud szerezni. Álruhát öltött, és 80 fős kíséretével együtt elindult az indiai határ felé – nem is sejtve, hogy távozása talán örökre szól.

Száműzetésben

Indiába érkezve a menekült kormány tagjai katonai támogatásról tárgyaltak az ország miniszterelnökével, ám a frissen függetlenedett állam vezetői nem vállalták a konfliktust a kínai néphadsereggel.

Ha katonai segítséget nem is, jelentős anyagi támogatást viszont nyújtottak a vendégeknek. Szükség is volt erre, hiszen százezrével érkeztek az országba a menekültek újabb és újabb hullámai. A Potala körül gyülekező tüntetők ugyanis nem oszlottak fel a dalai láma távozásáról szóló hírek hallatán, így a kínai fegyveres erők lőni kezdték a tömeget. Az ezután kezdődő megtorlásról nincsenek pontos adatok, de egyes források szerint csak 1959 és 1960 között 87 ezren vesztették életüket a katonai akciók következtében, míg a kolostorok jelentős részét lerombolták.

Imazászlók és a háttérben a kevés épen maradt tibeti kolostor egyike

A most 82 éves dalai láma azóta is indiai száműzetésben él. Bár hivatalosan nem ismerik el, népe továbbra is vallási és világi vezetőként tekint rá. A saját hazájukban kisebbségbe szorult tibetieknek még a dalai láma nevét sem ajánlatos kiejteni, és súlyos büntetést kockáztat az, aki magánál hordja a fényképét. Ennek ellenére számos otthon maradt tibeti mégis így tesz.

Az elvándoroltak ezalatt igyekeznek megőrizni közösségüket az új körülmények között. A dalai láma pedig hajlott kora ellenére rendszeresen utazik a világban, hogy békét hirdessen, megismertesse a világgal népe sorsát, és éberen tartsa a nemzetközi közfigyelmet – nem adva fel a reményt, hogy egyszer majd békés úton visszatérhet hazájába. Emberbarát, békepárti személyiségét jól jelzi, ahogy a megszállókról fogalmaz önéletrajzában: „Gyakran fölidéztem magamban, hogy nem maguk az emberek az ellenségeim, hanem a cselekedeteik; ha viselkedésük megváltozna, könnyen a barátaim is lehetnének”.

Németh Ágnes Lilla

Forrás:
Száműzetésben-szabadon. A tibeti dalai láma önéletírása. 1990, Írás Kiadó, Bp.

Hasonló érdekes cikkek

Transzcendentális Meditáció

Hatékony stresszoldás és egy gyors út a spirituális fejlődésre

Kutatások szerint a meditáció már sejt szinten képes csökkenteni a stresszt. A Transzcendentális Meditáció ennek egy gyakorlatias, hétköznapokba könnyen beilleszthető formája. Testi és lelki jó hatásait számos tudományos kutatás igazolja. A következő Transzcendentális Meditáció tanfolyam időpontja: 2024. április 13-16.

Legfrissebb cikkek

Kiemelt videók