Vágy, cél, eszköz – avagy teremts praktikusan

Vágy, cél, eszköz – avagy teremts praktikusan

Vajon mi a különbség a vágy, a cél és az eszköz között? Miért van az, hogy valakinek könnyű elérni a kitűzött célt, valaki pedig megfeszítve dolgozik, és akkor sem sikerül neki. Ha a vágyaidat célokra, részcélokra, majd eszközökre bontod, a végén csak néhány konkrét feladat áll előtted – és az egész nem is lesz olyan bonyolult.

Tele vagyunk vágyakkal, és míg néhány kevés „kiválasztott” el is éri, amit akar, addig sokan egy helyben topognak, vagy nagyon kis lépésekben haladnak előre. Mi kell ahhoz, hogy anyagiakra fordítsuk a vágyainkat? Hol rontják el a legtöbben?

A vágy: gyenge szándék, tettek nélkül

Először is tisztában kell lennünk azzal, mi számít vágynak. A vágy általában valami elvont, távolinak érzett dolog, amihez érzelmet is társítunk. Egyfajta szándék vagy sóvárgás, amihez az esetek többségében nem kapcsolódik konkrét cselekvés. Nem véletlenül írja az értelmező kéziszótár, hogy „a vágy gyenge szándék, tettek nélkül” (Wikiszótár).

A legtöbb ember tele van vágyakkal, de gyakran nem tesz értük semmit, mert túl messzinek, elérhetetlennek tűnnek, és ez szinte bénítóan hat. Érdemes tehát konkretizálni a vágyakat; közelebb hozni azáltal, hogy praktikus, naponta végezhető elemekre bontjuk le őket. Akkor az egész már nem tűnik sem távolinak, sem ijesztőnek.

Például a legtöbb ember gazdagságra vágyik. Jó, de számodra mi jelenti konkrétan a gazdagságot? Ez már nem egy elvont fogalom, hanem egy konkrét cél lesz.

A célok és részcélok közötti különbség

Vegyünk egy gyakorlati példát: autót szeretnék. Unom a tömegközlekedést, telente fázom a megállókban, elegem van tülekedésből és az aluljárók bűzéből. Vágyom egy kényelmes, jó autóra. Ez már egy konkrét dolog.

A cél tehát egy objektív, számokban kifejezhető, mérhető dolog.

Amit fel kell mérni a cél pontos meghatározásánál: Milyen autót szeretnék, és az mennyibe kerül? Pontosan mennyi pénzre van szükségem ahhoz, hogy megvegyem ezt az autót? Ez már mind számokban kifejezhető konkrétum. De mivel ebben a fázisban az adott anyagi helyzetünkhöz képest még mindig túl sok pénzről beszélünk, általában ilyenkor elhessegetjük ezt a célt azzal, hogy távoli és ezért elérhetetlen. Hozzuk hát közelebb.

Tegyük fel a kérdést: mivel tehetek szert több pénzre? Ha félretesszük a bankrablást mint lehetőséget :), akkor két út marad: a félretevés vagy a plusz munka bevállalása.

Ezek már részcélok, amelyek szintén számszerűsíthetőek:

  1. Konkrétan mennyit teszek félre havonta és milyen formában?
  2. Konkrétan mennyi plusz jövedelmet szeretnék elérni, és mennyi idő alatt?

Az eszközök mint gyakorlati lépések

Ez még továbbra is tűnhet akár megvalósíthatatlannak, ezért van szükség arra, hogy a részcélokat eszközökre bontsuk le:

1.) Mondjuk elhatározom, hogy mától félreteszem a havi jövedelmem 20%-át. Van, akinél ez ennyire egyszerű, csak egy döntés kérdése. Bemegy a netbankjába, és elhatárol egy meghatározott összeget egy megtakarításba, amelyhez nem nyúl a további hónapokban. Más esetben ez ennél bonyolultabb: meg kell nézni a költési szokásainkat: felmérni, mire mennyit költünk, és mi az a tétel, ahol a költségekből faragni lehet. Például ha eddig ételt rendeltünk a munkahelyünkre, a hét néhány napján megpróbálkozhatnánk a főzéssel is. Vagy ha szeretjük a márkás, drágább ruhákat, a nagyobb cél érdekében esetleg olcsóbb üzletben is vásárolhatunk, mint eddig. Mindenkinél egyéni az a mód, ahogyan spórolni tud.

A spórolás – főleg a ma divatos ezo-spiri körökben – szinte szitokszónak számít, pedig ez nem egy ördögtől való dolog: ideiglenes lemondás a nagyobb cél és a nagyobb beteljesülés érdekében. A spórolás csupán az íj hátrafeszítése annak érdekében, hogy messzebbre tudjuk lőni a nyilat. Sok embernek nehéz elfogadnia, hogy ideiglenesen vissza kell vennie az életszínvonalából ahhoz, hogy aztán előre tudjon lépni.

2.) Plusz jövedelemre szert tenni; jó, de hogyan? Ez eddig szintén elvontnak hangozhat. Mégis, biztosan ismerünk olyan embereket, akiknek 2-3 munkájuk is van akár, és ők is megtalálták ezeket valahogyan. Mérjük fel, mik lehetnek ehhez az eszközeink:

-Mihez értünk? Van-e például valamilyen kiaknázatlan képességünk, amiért pénzt kérhetünk? Tudunk-e jól egy idegen nyelvet, zenét, amit elkezdhetünk tanítani? Általában mindenkinek van egy-két hobbija, amit az átlaghoz képest sokkal magasabb színvonalon űz, ezáltal akár tanítani is tudná azt másoknak. Csak az első klienst megszerezni nehéz, utána – feltéve ha jól csináljuk, amit csinálunk – valószínűsíthetően továbbadják a nevünket.

-Ha esetleg mégsem lenne ilyen „áruba bocsátható” képességünk, mihez kezdhetünk? Nézzünk fel egy álláskereső oldalra, keressünk rá a részmunkaidős lehetőségekre. (Bébiszittelés? Kutyasétáltatás? Netán takarítás? MLM munka? (Utóbbi esetben jó, ha olyan termék eladását választjuk, amiben valóban hiszünk is, hogy hitelesek lehessünk.)
Itt is jó, ha számszerűsíteni tudjuk a részcélunkat: például adjunk magunknak 2-3 hónapot arra, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő plusz jövedelemforrást. Ez az idő elég lesz arra, hogy beszélgessünk ismerősökkel, tájékozódjunk, és megtaláljuk a számunkra őszintén elfogadható lehetőséget.

Nyilván áldozat lesz az is, hogy akkor kevesebb időnk jut a kikapcsolódásra – de mit szeretnénk jobban? A célunk elérését, vagy azt, hogy minden maradjon az eddigiek szerint? Ez is egy döntés.

-Ha jelenlegi munkánkat nem szeretjük, vagy másban szeretnénk kiteljesedni, lehetőség lehet a munkaváltás vagy az átképzés is. Mivel itt az átképzésnek is költsége van, ez megint árnyalja az összképet, akkor érdemes az átképzést vagy az állásváltást célnak kitűznünk, és ahhoz rendelnünk részcélokat és eszközöket.

Összességében: a célokat részcélokra és eszközökre lebontva csupán praktikus lépések maradnak. Napi feladatok, amiket végezni kell: félretenni, és elvégezni a plusz munkát adott számú hónapig. Fontos, hogy a részcélok elérése után mindig jutalmazzuk meg magunkat: adjunk magunknak egy kis vállveregetést minden hónap végén, amikor sikerült megtennünk a kitűzött lépéseket, mert ennyivel is közelebb kerültünk a célunkhoz.

És egyszer csak azt vesszük észre, hogy eljutottunk a vágyott autónkhoz. Amikor már a közelébe kerülünk, az egész teljesen természetesnek fog tűnni: a magától értetődő következő lépésnek.

A mentális oldal avagy a tudatos teremtés

Ha pedig egy kis tudatosságot is szeretnénk csempészni a dologba, és mentális oldalról is szeretnénk megtámogatni (meggyorsítani) a folyamatot, bevethetjük a szokásos ezo-spiri eszközöket is: hogy naponta elképzeljük az autót, elmegyünk egy tesztvezetésre és kipróbáljuk, milyen érzés vezetni, kinyomtatjuk a fényképét, és kitesszük egy olyan helyre, ahol naponta láthatjuk. A lényeg, hogy jó érzéssel nézzünk rá erre a képre: ne úgy, mint egy távoli dologra, hanem valami olyasmire, aminek az elérése csupán idő kérdése.

A tudatos teremtés eszközeiről számos önsegítő könyv létezik, ám ezeknek a kiterjedt irodalma már egy másik cikk témája lenne.

Jó vezetést! 🙂

N. Á. L.

Ha nekik bejött a Transzcendentális Meditáció, Te miért ne próbálnád meg?

Kutatások szerint a meditáció már sejt szinten képes csökkenteni a stresszt. Ha Te is meggyőződnél róla, ajánljuk figyelmedbe a Transzcendentális Meditációt. Meditálni könnyű, és mindenki számára hasznos! Kis létszámú vagy egyéni tanfolyamok folyamatosan indulnak.

Hasonló érdekes cikkek

Legfrissebb cikkek

Kiemelt videók