Sajátos meditációs technikát ajánlunk, amely nemcsak az alvásodra, de a napi közérzetedre és a kreativitásodra is jelentős hatással lehet. A neve: a fejből kibámulás művészete. Végy egy kávét vagy teát (amit szeretsz), keress egy helyet, ahol szívesen időzöl (jó, ha kilátsz közben az ablakon), ülj le, és adj magadnak időt arra, hogy ne csinálj semmit. Tényleg semmit. Csak hagyd, hogy szaladjanak a gondolataid, amerre akarnak. Engedd az elmédnek, hogy azzal foglalkozzon, amivel akar.

Mikor adtál erre magadnak időt utoljára? Munkára lettünk nevelve, hasznos ténykedésre. Az idő pénz, ne lopd a napot, satöbbi. Pedig néha lopni kell. És érdemes is, hiszen a csendben eltöltött idő a kutatások szerint is kulcsfontosságú a tapasztalataink, élményeink rendszerezése szempontjából. Míg mi kidobott időnek érzékeljük ezeket a perceket, az agyunk kétségbeesetten próbál alkalmat teremteni rá, hogy értékelhesse és elemezhesse a bennünket elárasztó információhalmazt, végezze a számára fontos önreflexiós folyamatokat, összefüggéseket fedezzen fel és rendszerezzen.

Mi fog történni, ha gyakorlod a fejből kibámulás művészetét?

Csak próbáld ki: a gondolataid először össze-vissza csapongani fognak. A keleti hagyomány nem véletlenül hasonlítja majomhoz vagy légyhez az elmét. Hagyd őt csapongani.

Amit tapasztalni fogsz: először a számodra éppen akkor legfontosabb dolgok fognak dübörögni a fejedben. Teendők, kötelességek, félelmek, vágyak, miegymás. Az elme rágódik rajtuk egy ideig – azután el-elereszti őket, és szépen lassan elkezdenek előtérbe kúszni a „csendesebb” gondolatok is.

Egy emlék. Egy hangulat. Egy hang. Még feldübörög egy-egy gondolatelefánt, de összességében – ha van elég időnk – a gondolatok elkezdenek egyre finomabb formát ölteni.

Majd becsúszik egy-egy ötlet, egy új összefüggés, felismerés is. Ami eddig valamiért nem jutott eszedbe. Hogyhogy nem, azt magad sem érted, hiszen annyira egyszerű. Azután néha csend lesz. Az egyre finomabb gondolatblokkok közé bekúszik egy-egy leheletnyi CSEND.

És akkor pihensz.

Végre.

Valamiért félünk, rettegünk a csendtől. Menekülünk tőle, mindent megteszünk, hogy elkerüljük, tévével, rádióval, társasággal. Pedig csendben érnek meg bennünk a legfontosabb dolgok.

Tuti recept az alvászavarra is

Miért is megy általában nehezen az elalvás? Mert az agyunk éppen ilyenkor próbálja azt csinálni, amit leírtunk: jobb híján az alvás előtti tudatos időből igyekszik egy kicsit lecsippenteni, hogy rendszerezhessük, értékelhessük a napi eseményeket. Egyszerűbben szólva: napközben annyira felpörög az elménk a folyamatos foglalkoztatástól, hogy kell neki egy kis idő, amíg lepörög.

Adjuk hát meg neki ezt az időt napközben, és akkor este lefekvés előtt már „békén hagy” minket. Meglepve fogjuk tapasztalni, hogy csendes elmével lepihenve maga az éjszakai alvás minősége is jobb és pihentetőbb lesz.

Németh Ágnes Lilla