Baruch de Spinoza holland filozófus volt, a 17. századi filozófia egyik nagy racionalistájának tartják.

Spinoza Istene azt mondaná: „Hagyd abba az imádkozást. Azt akarom, hogy menj ki a világba, és élvezd az életed. Hogy énekelj, érezd jól magad és élvezd mindazt, amit neked készítettem. Ne menj be többé azokba a sötét, hideg templomokba, amiket magad építettél, és ne mondd, hogy azok az én házam.

Az én házam a hegyekben van, erdőkben, folyókban, tavakban, tengerpartokon. Ott élek, és ott fejezem ki a szeretetemet irántad.

Ne engem hibáztass a nyomorult életedért; soha nem mondtam, hogy bármi baj van veled, vagy hogy bűnös vagy, vagy hogy a szexualitásod rossz dolog. A szexualitás egy ajándék, amit tőlem kaptál, és amivel kifejezheted a szerelmed, az extázisod, az örömöd. Szóval ne engem hibáztass mindenért, amit elhitettek veled. Hagyd abba az állítólagos szent írások olvasását, amiknek semmi közük hozzám. Ha nem olvasol engem napfelkeltében, a tájban, a barátaid szemében, a fiad szemében… Könyvben nem találsz meg engem. Ne kérdezd többé, hogy ′′ Megmondod, hogyan végezzem a munkámat?”

Ne félj tőlem ennyire. Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem haragszom, nem zavarlak. Tiszta szeretet vagyok.

Ne kérj bocsánatot, nincs mit megbocsátanom. Hiszen én teremtettelek… szenvedélyekkel, korlátokkal, örömökkel, érzésekkel, szükségletekkel, következetlenséggel… szabad akarattal. Hogyan hibáztassalak, ha válaszolsz valamire, amit én raktam beléd? Hogyan büntethetnélek azért, mert olyan vagy, amilyen, ha egyszer én vagyok az, aki létrehozott téged? Gondolod, hogy létrehoznék egy helyet, ahol az örökkévalóságig égethetem az összes gyermekemet, akik rosszul viselkedtek? Milyen Isten tenne ilyet? Tiszteld a társaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak. Csak annyit kérek, hogy figyelj oda az életedben, hogy az éberség legyen az útmutatód.

Szerelem, ez az élet. Nem egy próbatétel, nem egy lépés az úton, nem egy teszt, és nem is a paradicsom előjátéka. Ez az élet az egyetlen dolog, ami itt és most van, és csak erre van szükséged. Teljesen szabaddá tettelek, se díj, se büntetés, se bűn, se erény, senki nem minősít, senki nem vezet számadást rólad.

Teljesen szabadon teremthetsz az életedben. Mennyország vagy pokol.

Nem mondhatom meg, hogy van-e valami az élet után, de adhatok egy tippet. Élj úgy, mintha nem lenne. Mintha ez lenne az egyetlen esélyed, hogy élvezd, hogy szeress, és létezz. Tehát, ha utána nincs semmi, akkor élvezni fogod a lehetőséget, amit adtam neked. És ha van, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem fogom megkérdezni, hogy jól vagy rosszul viselkedtél-e. Azt kérdezem: Tetszett neked? Jól érezted magad? Mit élveztél a legjobban? Mit tanultál meg?…

Ne higgy bennem; a hit feltételezés, találgatás, képzelgés. Nem akarom, hogy higgy bennem, azt akarom, hogy higgy magadban. Azt akarom, hogy érezz magadban, amikor megcsókolod a kedvesedet, amikor betakarod a kislányod, amikor a kutyádat simogatod, amikor a tengerben fürdesz.

Ne dicsőíts engem, milyen egomániás istennek nézel? Unom a dicsőítést. Hálásnak érzed magad? Bizonyítsd be azzal, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel, a kapcsolataiddal, a világgal. Fejezd ki az örömöd! Így kell dicsérni engem.

Ne bonyolítsd túl a dolgokat, és ne ismételd papagájként, amit rólam tanítottak. Mennyi csoda kell még? Mennyi magyarázatra van még szükséged? Az egyetlen biztos, hogy itt vagy, hogy élsz, és hogy ez a világ tele van csodákkal.”