Legfrissebb cikkek

  • Szülj, ha bírsz – így szülünk ma Magyarországon

    Szülj, ha bírsz – így szülünk ma Magyarországon

    A gyerek egészséges, hát mi baja van az anyának? Nem kívánságműsor ez, örüljön, hogy végül minden rendben ment – hallják sokszor az édesanyák utólag. Olykor még bűntudatuk is van, hogy bár tényleg karjukban az ép gyermek, mégis fájdalommal, szomorúsággal vagy dühvel tudnak csak visszagondolni a szülésélményükre. És nem azért, mert a szülés „műfaja” nehéz. Személyes beszámoló egy magyar kórházi szülés – nem ritka, nem is egyedi – élményéről.

    TOVÁBB
  • Mik az alternatív oktatás előnyei – avagy tényleg ideális?

    Mik az alternatív oktatás előnyei – avagy tényleg ideális?

    Az iskolakezdés az egyik legfontosabb állomás egy gyermek életében, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen intézményt választunk számára. Sok szempontot szükséges figyelembe vennünk ahhoz, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk. De kinek? Mitől lesz a legjobb egy iskola? Kinek az igényeit akarjuk kielégíteni az iskola kiválasztásával?

    TOVÁBB

MEDITÁCIÓ

SPIRITUÁLIS

TOP 3 cikkek

JÓGA

PSZICHOLÓGIA

  • Vágy, cél, eszköz – avagy teremts praktikusan

    Vágy, cél, eszköz – avagy teremts praktikusan

    Vajon mi a különbség a vágy, a cél és az eszköz között? Miért van az, hogy valakinek könnyű elérni a kitűzött célt, valaki pedig megfeszítve dolgozik, és akkor sem sikerül neki. Ha a vágyaidat célokra, részcélokra, majd eszközökre bontod, a végén csak néhány konkrét feladat áll előtted – és az egész nem is lesz olyan bonyolult.

  • Az ölelés 10 gyógyító hatása

    Az ölelés 10 gyógyító hatása

    Egy átlagos ölelés mindössze 3 másodpercig tart. Pedig 20 másodperc alatt már boldogsághormonok szabadulnak fel!

2020.10.27. Szabina napja

Kiemelt cikkek

EGÉSZSÉG

MOZGÁS

2 nap ezelőtt

Lélek Szafari
Megtekintés Facebookon

1 hét ezelőtt

Lélek Szafari

#Einstein "A képzelet nem más, mint a jövőd előre látása." ... TovábbKevesebb

Megtekintés Facebookon

3 hét ezelőtt

Lélek Szafari

Szedheted te a világ legdrágább táplálék kiegészítőit, lefuthatod akár a maratont is, ehetsz napi ötször és csak szigorúan egészséges, személyre szabott étrend alapján, hallgathatod naphosszat az egészség guruk tanácsait - ha a lelked beteg, beteg leszel. Ha az emberi kapcsolataid mérgezőek, beteg leszel. Ha a lelkiismereted nem tiszta, beteg leszel. Ha nem olyan életet élsz amit a bensőd vezérel, beteg leszel. Ha a harag, a gyűlölködés, a rosszindulat visz utadon, beteg leszel. Vigyázz a testedre! De mindennél jobban vigyázz a lelkedre, nehogy egy nap arra ébredj, hogy te még élsz, de a lelked már halott. (Forrás: Lőrinczi Emese) ... TovábbKevesebb

Megtekintés Facebookon

3 hét ezelőtt

Lélek Szafari

„Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan akarsz élni. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
Szabó Magda
Ma 100 éve született.
(Forrás: AdyCafe)
... TovábbKevesebb

Megtekintés Facebookon

1 hónap ezelőtt

Lélek Szafari

„Majd’tíz esztendővel ezelőtt egy barátomnál múlattam az időt. A középkorú, ereje teljében lévő férfi kőkemény materialista, az üzleti világnak hírhedt cápája volt; a többdimenziós látásmódomat évtizedeken át hanyag legyintéssel, és egy „Végül is jó ember vagy!” mondattal minősítette
Ketten ültünk a hatalmas nappaliban, a családja még nem ért haza. Jól ismertem kedves, csinos feleségét és nyolcéves gyermekét; a kisfiú értelmi fogyatékos volt, s noha a maga módján tudott kommunikálni, állandó gondoskodásra szorult.
Ott voltam a kórház folyosóján, amikor a barátom megtudta, hogy a fia milyen betegségben szenved. Egyetlen arcizma sem rándult: míg az érzelmeket csak a kémia átverésének, kimutatásukat a kémia által átvert ostobák gyengeségének tartotta – a lelke köré fonódott az akarata fala, akár egy görcsbe merevedett ököl.
Amikor a családja hazaért, a gyerkőc odarohant hozzám majd a maga sajátságos, artikulálatlan nyelvén köszönt. Megölelt. Ajkán torz mosoly, szemében szikrázó melegség honolt.
Hamarosan magunkra hagytak minket: hallottam, ahogy az emeleten megengedték a fürdővizet. A barátom meg sem rezdült. Csak ültünk. Némán. Beesteledett, de nem kapcsoltuk fel a lámpát…
- Tudod – szólt hirtelen -, a múlt héten kint voltunk a majálison. A ligetben. A szokásos sör-virsli ünnepély volt, az aktuálpolitika heveny szélkakasa.
Hallgattam.
- És… és ahogy ott lökdösődtünk a tömegben, arra gondoltam, mit keresek én itt a sok proli között. Üvöltöztek, lökdösődtek, az izzadt testükkel hozzám dörgölőztek; tudom, hogy hangzik, de azaz igazság, hogy még a szaguk is undorított. Próbáltam hazaterelni a családot, de akkor meghallottuk a zenét. A klasszikus kocsmazenekar játszott: tehetségtelen, alkoholista zenészek tolták a lakodalmas rockot, az „úri” közönség pedig tapsolt, ha épp letették a műanyag poharas sört és a zsírtól fröcsögő kolbászt.
Hallgattam.
- De tudtam, hogy oda kell mennünk. Mert a fiam… a fiam imádja a zenét. Ő… nos, hát nincs mit magyaráznom. Ádám különleges gyerek. Gyakran bezárkózik a saját világába, de a zene mindig előcsalogatja a csigaházából. S amikor odaértünk a tákolt színpad elé, a fiam elkezdett táncolni. Persze nem tud táncolni… - Még a sötétben is láttam, ahogy sebtében letörölte a szeme sarkából alágördülő könnycseppet. – Csak görcsösen rázta magát. És… egyszer csak észrevettem, hogy egyre messzebb állok tőle. Hogy távolodom. Hogy szégyellem a saját fiamat.
Hallgattam.
Nem tehettem mást.
- S ekkor a zenészek letették a lantot, majd csatlakoztak a zabáló tömeghez. A fiam pedig eltűnt, majd hirtelen megjelent a színpadon, és elkezdte püfölni a dobokat. Ütemtelenül persze, csak úgy verte őket, de olyan földöntúli mosoly ragyogott az arcán… és… - már meg sem próbálta titkolni a könnyeit – és mindenki rá figyelt. Mindenki látta, hogy ő más… s akkor a zenészek egy emberként emelkedtek fel, odamentek a hangszereik mellé, és elkezdtek játszani… a fiammal… az én fiammal.
Hallgattam.
Nem tehettem mást.
- És amikor befejezték, az emberek elkezdtek tapsolni… sokan állva tapsoltak… - már a tenyerébe temette az arcát, miközben zokogva dadogott – én… én próbálok jó apa lenni. Akarok jó apa lenni. De ott, látva a fiam ragyogó arcát, megértettem, hogy azok az idegenek, azok a tanulatlan, nincstelen idegenek, akiket lenéztem és semmibe vettem, többet adtak neki, mit én valaha adhatok. És akkor hirtelen rádöbbentem, hogy a szeretet az Isten… hogy ott van a szívünkben… és csak arra vár, hogy előtörhessen… hogy a miénk lehessen.
Hallgattam.
Vele sírtam én is.
Nem tehettem mást.”
A.J.Christian - Szeretetmozaik
... TovábbKevesebb

Megtekintés Facebookon